к 1248 : : >нд\м«л PREDLOŽENÁ SLOVENSKO-MAĎARSKJEMU SLOVNÍKU A VISTAVENÁ OD S X E F A M JA A C O V IC A. ^127 MAtiYAR : ELÔBOCSÁTVA SZLÁV-MAGYAR SZÓTÁRNAK IRTA JA M C SO V IC S IST V Á ar. Sy.arvason, 184 8.
PŘEDMLUVA. 'v N je jedni sa nachodja, ktorí Slovákom za zluo majú, že sa nechcú po majarskí u č ií, a že bočja od madarčini. Nakolko ti hromžjaci majú pravdu a nakolko nemajú, o tom reč sírií ňe- chcem ; ako aj na to, že či sa na ozaj chcú Slováci madar- Činu u č ií, a či sa ňechcú vizvedat sa ňemjeňim, bo vjem, že sa to vždi a všaiíe aj takí aj takí nachodja, jeden chce, druhí nechce, to bolo tak od počjatku světa, je teras, a bude až na veki. Že ale dakdo hromží, na čo že sa na tom pozastavujeíe drahí Slováci! nuž či ňevjete to, že aj to k slobode ludskej patrí na dakoho muoct hromži!. No ale pritom bez všetkjeho liňevu a fuku pošopňeme takovjemu hromžljakovi to to : daj nám do ruke račej prostrjedki, ktorích pomocou mi sami od sebä to-čo nám je potrebnuo-sa u čit, a čo nám je osožnuo-madai budeme. Sta- rjeho capa, ktorí je už virasíení a má aj fúzi ňenačimuž ku gram - matike tiskat, to ňejde, vecí to papluchov zvikli (aspoň předtím) v školách aj s virgasom nabit, ak sa grammatiku ňenaučili. H rom - žeňja je sileňja, je tea virgas pripomenutí, a vjem že každí samostatní človek, just ti len preto neurobí to čo od neho žjadaš, že hromžíš, aj vela Slovákov preto bočja od madarčiňe, že ich tu i tam k iíej n ú tili, a mnohí, ktorí sa bou už hodne lapiu mluvnice a slovníka, vicíjac násiljp, vuola mu odpadla, a knižku šmar ili do kúta.
IV Kdo chceš к cjelu příst, a dač vivjesl, teda к rozumnjemu človeku že vrau rozumné, dajže pokoj hlúpim víčítkám, ňcza- chod s dospelím tak ako ňedochudčaíom, preč s násilím, dúvodi nach vítazja! Lež akože je pluhaustvo, hromžeňja a násilja užívat: tak veličižní je ňerozum dúvodi a pravdi zavrhnut, a dáku reč si fjreto zošklivit, že sa našjeu dost nemúdri a lahkomislní človek, ktorí jú silou mocou druhjemu ponúkau. Yed je reč každá sama v sebä ňevinná, a na ňu sa preto hňevat, že nás dakdo k nej si- liu, znamená to robit, čo je. v madarskom prísloví: Ha te vered az én zsidómat, én is verem a te zsidódat.a Odomňa zase bi bo^i ňerozum, si tú auctoritu osobuvat, vás Drahí Slováci! chcjet dúvodmi k madarčiňe nakloňit, akobi ste sa vi sami nevedeli o tej pravde presvedči t : že čím vjac rečí zná dakdo, obzvlášl živích, sa tím lahšje v obecnom živote pohi- boval muože: a na proti tomu, ktorí len jednu, a i tú uje doko- nále v j e, ten velkje zázraki s ňou veru provodzuvat ňebude. Jeden dúvod ale predca sem doložím, abi som sa nczdau len okolkuvat, a bál sa povjedaí, čo mi na srdci leží, a čo ako reálno obzvlášl v tomto veku platnost má *, a to je Potreba a O s o c h. Ak ti je potrebná maiíarská reč, uč sa ju^ ak osoch budeš z ňej m al, uč sa ju. Teras sa ti var ňik ňebude druhjemu k vuoli po madarskí učil, ale samjemu sebe k vuoli vjem že to urobí, ak potrebu bude mat na tú reč, a ak osoch z ňej očakával bude. Takjeho, hoc aj ňik ňebude k tomu ponúkal, predci sa ti ju bude učil. Nakolko ona obzvlási v úradoch postavením potrebná a u- žitočná bude, to nám vivinutosl terajších okolností ukáže a čas nás naučí. A preto, i tím macíarom, ktorí sa samochíjac budú mat vuo- lu po slovenskí učit, i tím Slovákom, ktorí za potrebnuo uznaju,
a za užitočnú vec držal budú madarčinu sa naučil: podávam lento slovník s predloženou králickou mluvňicou. Slovník tento je inuoj vlastní z vetšej čjastkí původní, bo okrem tohoto ešte žjadon druhí celkom nuuíarsko-slovenskí neznám *). Ja tedá v lomto ohlade srjem lámem, a preto ak aj da- ktorje chibi v ňom najáeš drahí čitatel! ňehíkaj velmi, ale si poinisli to, že to na prvom la zbaví, a že v žjadnej živej rečí, hocbi ako vivinutá a upevnená bola, dokonalého slovníka ň je í, bo reč živá ako strom svježi vždi ras'tje a novje konáriki púšte, vždi novje a novje slová si tvorí a množí. A to platí najvjäc o našej slovenčíňe, ktorá dosjal len utúlená a učupená čušala, a len teras po junácki krepko na plac vistupuje a postavuje sa medzi druhími družícjam i, chtjac tje práva užívat, ktorje jej 11a tom sveíe ňik odoprjet ňemuože, aňi zdraví rozum, ani spravedlivost, aňi vláda. A hla to bolo príčinou, že dosjal kroj svojho obleku nemala celkom umjesícm, 11a ňom toto a onuo este vzdi treba bolo naprával, slovom, jej veliká tvořivost a rozsjahlost puosobila to, že jej formi dla rozličních provincialism aj la k, aj tak premjeňali a natahovali, jeden písau sebe, druhí se b ä, jeden hladšje d úvod, druhí duovod atd. Muožte si misljet, že v takomto prevratu reči slovňíkopiscovi, nebola lahká vec svoje (íjelo konat, a pri tolkej prjcmenčivosíi slovník písat. Kcií sa toto ale všetko utíši, a do svojej kolaji prítle, aj slovňíkopísec dokonálejšje djelo v stave bude vistavilt. Čo sa tedá slohu Ííka, tu som sa k vätšiňe lahodiu, obzvlást som Národňje Slovenskje Novini mau vždi pred očim a, a pri všetkom tom, že som aj sám tu i tam polrebnuo slovo ulvoriu, v ) Bernolákovi cesi n sláva za jeho slovník, viznat ale musím, že je lo ani č e s k í, ani slovenskí, ale akísi poinjesatií; a maďarčina y nom hjedna. Itej kde že ledi ešíc bola naša literatúra slovenská?
VI usilovau som sa všetki novoutvorenje slová, ktorje som v novinkách alebo v knižkách zočiu do slovňíka vňjesí. Na kolko mi možnuo bolo som aj šarišskuo nárečja ako značne sa od nášho cíeljace do madarsko-slovenskjcho oddjclu vííjesou. Návodom macíarskej Akademie dakde som aj č e sk je slová potrebuvau, obzlást prírodopisn j e, i sám súc presvedčení, že nám Slovákom naskrze to k potupe neslúži, ak mi aj od sestre našej dač prijmeme. To aj druhje reči tak robili, to muožeme aj mi. Topografickje mená sú više 600 doloženje, ktorích počeí čo dalej tím vjac bude. Bernolákovi pri všetkej jeho ňedokonálosíi som vclkí osoch vzau, položjac si ho za vodca, ale takjeho vodca, za ktorím som len s velkou opaternostou kráčau. V druhom vidáňu celkom na to snáhu svoju obrátim, abi som aj slovíiík aj mluvňice obe, podlá toho ako reč pokrok v svojom rozvití urobí, prenapraviu a zdokonáliu. Tuná pripojenú madarskú mluvúicu som vistaviu podlá v novevidanej mluvnici madarskej Akademie, a najvjac som sa snážiu lahkím a pochopitelním slohom ju vistavät. Slovník ti podáva hm otu, ktorú do potrebnej formi uvjesl táto mluvňica ti pomáhat bude. JA1NČOVIČ.
Madarská Mluviíica. I. Čjastka: O hláskach a znakoch. II. P ravopis. III. U rčitost slov. I. Čjastka. O hláskach a znakoch ( belük 's jegyekrölj. 1.. Hláski madarskje (magyar betük). Madarskje hláski sú: A a, A á, B b, Cs cs, Cz cz, (C c), D d, E e, É é, F f, G g, Gy gy, H h, I i, f í, J j, K k, L I, Ly Iy, M m, N n, N y ny, O o, O ó, P p, R r, S s, Sz sz, T t, Ty ty, U u, U ú, V v, Z z, Zs, zs. 2.. Vislovuvaííja hlások (betük kiejtése). A a, Yislovuje sa ako sloyenskuo a, F f, vislovuje sa ako slovenskuo f, Á á, á? G g. B b, b Gy gy, - - - cc Cs cs, C, H h, - - - h, СйчС*, --- - Г - E, I i, D d, d, í >'» E e, vislovuje sa ako, e, J j, E é, vislovuje sa predlžene hlasom K k, medzi e a í stojacím. LI, - - - f - ~ - }]
YIU % ty? visioyuje sa ako sloyenskuo 1, Sz sz, vislovuje sa ako slovenskuo s, M m, m, T t, - J* 14 n, У* Ty ty, t, IYy ny n, U u, U, Q o, o, U ú, d, 0 <5 uo, V v, - v, P p, - - - Z z, í R r, - Zs zs, ž. s, 3.. Jakovost hlások (betük m inôsége). Samohláski madarskje potila zvuku svojho sú : 1. Hrubje (vastag ) : a, á, o, ó, u, ú. 2. fenkje (vékony ) : e, ö, ö, Ü, u, 3. Strednje (kôzép hangzók) : é, i, í. Pozti. Pri proměnách, obzválšt sklonuváni a priveskuváni hrubje hláski si hrubje, tenkje tenkje-, strednje pak i hrubje i tenkje hláski pridružujú, kp. fa fá-nak, a nje fá-nek. Spoluhláski sú : 1. Pouhlasitje (félhangzók), f, 1, ly, m, n, ny, r, s, sz. 2. Ňemje (némák), ktorje sa zase delja : a) Na tvrdje (kemény ) : k, p, t. b) nežnje (szelíd ) : b, d, g. c) mäkkje (lágy ) : h, j, v. d) sipjace (sziszegö ) : z, zs, cs, cz. e) mjesanje (elegy mássalhangzók) : gy, ty. Pozh. h sa menuje aj dichlavou (leheld). Spoluhláski sú ešte rozjelenje : 1. Na zubovje (fog ) : s, sz, z, zs. 2. djasnovje (íny ) : k, g, j. 3. pernje (ajak ) : b, p, f, v, m. 4. jazikovje (nyelv ) : d, t, I, n, r. 5. hráelnje (torok ) : h, a z cjastki aj g, a k. 4.. Precaruvaňja hlások (betük felcserólése). Vidjecnim obicajom a lúbozy ucosíi k >uoli, madar daktorje hláski precarúva :
IX í. Zo samohlások prečarúva : í. a s o kp. birglya boglya (kopa). 2. á s é, kp. hamar«bb hamarébb (skuor). 3.esá, kp. ember embör (človek). 4. á s ú, kp. \ó Ui (kuoň). 5. ö ö s ü u, kp. gyüszo gyúszvi (náprstok). G. i s ii, kp. idá ťidô (čas).. u s v, kp. szarw szart? (roh). II. Zo spoluhlások prečarúva : 1. Súzvucnje (rokonhangúakat), kp. horjú bornyú (tela) ; /úkor /i/ttkár (zrkadlo). 2. Lúbozvučnosti k vuoli (jáhangulat kedvéért), kp. feaér fejér (bjeli); hámt hánt (lúštit); párlik pa/iik (sprjet); regvel reglet (ráno), azral az*al (s tím, s tou, s tím), stb. 5.. Príspor a odspor hlások (bctuszaporítás cs clhagyás). Príspor hlások sa stáva: 1. Kroz predložeňja daktorej hláski, kp. Anna Panna (Anna); izgat bizgat (popúdzat); uborka buborka (uhorka); irkál íirkál (čarbat); alap ta- Jap (podlaha); ámúl bámúl (zahladjet-sa). 2. Kroz medzivloženja hláski, kp. vénedik vénaedik (starjet); gyerek gy e r m e k (chlapec). 3. Kroz nazad priloženja hláski, kp. ip ipa (svokor); für fürj (prepelica); nö nöl (rastje). Odspor hlások sa stáva pri daktorích nárecjach madarskích, na príklad palácoch (madarskích trpákov), ktorí n je len jednu, ale i vjac hlások v slohu vinehávajú, kp. indúlnak indúnak (pohnú-sa); elment ement (odisjeu); pedig ped (pak); magához magáho (k sebä). Aj druhí со sa ííje paláci vinehávajú hláski, a aj yravja aj píšu na príklad : nagysád mesto nagyságod (vaša velkoinožnost); tens úr mesto tekintetes úr (yisoko urodzení pán); éhomra m. éhgyomorra (na lacnuo; mezítláb m. mezítelenláb (bosí). Bádi m. Boldizsár (Baltazár); Gere m. Gergely (Gregor); Erzse m. Erzsčbet (Alžbeta). 6.. Preklad hlások (beliiátlétel). V daktorích slovách madar hláski celkom na opak kladje, preto sa ale smisel a víznam slova nepremjena, kp. bádán dábán (dbenka); kanál kalán (ližica); káp pák (pluje): mazsola inalozsa (hro/jenko).
x 7.. Predĺžcňja a nkráteňja hlások (hanghosszítás ós rôvidítés). V madarskej reči podlá toho ako to sloh a dobrozyucnost vihledáva daktorje samohláski sa hned predlžujú, hned zase ukracujú. Tak na «, e, sa končjace slova ak sa dáka príložka k nim pripojuje, običajne sa zdlžujú,kp. ía (strom), fá-k (stromi); fá-ban (v strome); epe (žlč); epé-in (moja žlč), epé-d (tvoja žlč). Naproti tomu dlhje híáski v sklade sa často zkracujú, kp. kenyér (chljeb), kenyereín (muoj chljeb); kéz (ruka), kczemben (v mojej ruke). II. Čjastka. Pravopis ( h e J 8.. Hiavnjc zasadí pravopisa (helyesirás foelvci). Sú dve : 1. Korene slov sa tak píšu, ako sa u zvláštnejších piscov viložeíije ivachoďja. 2. Pochodjace a složenje^slova tak treba písat, abi hláski^korena, рла a prívesok v svojej celosti ostáli, kp. igaz-ság pravda, a nje igasság; tanílson (nach ucí) a nje tanicscson. P o z n a m e n a n ja. Dakodi predca aj tu sa stáva víminka, kp. nepíše sa az-ban ale abban (v tom"): nje az-val ale amal (s tím s tou s tím) ; nje z>éľ-vé ale pérré (na krú) aid. čo sa najvjac pre dobrozvučnost tak stáva. 9.. Pravopis vlasních a cudzích mjen (túlajdon cs idcgcn ncvek irásmódja). 1. Slechtickje mená zachovali svoj starodávni pis, kp. Széchényi a h j e Szécsényi; Dessewiľy a nje Dezsöii; Tewrewk a nje Torök. 2. Cudzje ale udomácenje slová sa tak píšu v maďarskom slohu, ako sa vislovujú, kp. Krisztus a nje Christus, József a nje Jósef; Zsofi a nje Sóphia. 3. ÍVeudomáoenje cudzje mena ale tak sa píšu ako sa v svojej púvodnej reči nachodja, kp. Cicero a nje Cziczero; Voltaire a nje Voliér, Schakspeare a ííje Sekszpír.
XI 10.. Rozďeleňja siláb (szótagolás). 1. Vo vjacsilabních slovách, ak medzi dvoma samohláskami jedna spoluhláska sa nachodí, tá sa k poslednej samohláske pripojí, kp. ha-loín (kopec), a-nya (matka), gu-zsaly (praslica), a nje hal-om, any-а, guzs-aly. 2. Ak dye lebo vjac sj>olub!ások sa medzi dvema samohláskami nachodja, len jedna z nich sa pripojí k druhej samohláske, kp. em-ber a uje emb-er (človek); kard-ra a nje kardr-a lebo kar-dra (na šablu) atd. 3. Ak sa dve dvojhláski spolu sídu, len k poslednej sa prikladá pomocná hláska, a tá slúži obidvom, kp. ollyan a nje olylyan (takí); vissza a nje viszsza (na zpät). Ak sa alevtjeto dve dvojhláski rozdelja, todi sa pomocná hláska k obidvom pripísat má, kp. oly-iyan, a nje oly-lyan; visz-sza a nje vis-sza. Aj v tom prípade, ked sa dve dvojhláski kroz prívezku spolu sídu, načim pomocnú hlásku k obidvom položit, kp. ocscsét a nje ôccsét (svojho mladsjeho brata); királylyal a nje királlyal. 4. Složenje slová tak sa rozpisujú ako boli spolusloženje, kp. kardél (ostrja šabli); zlebi sa Jedá rozpísalo kar-dél. l íšu sa : 11.. Velkje hláskk(nagy kczdöbctük). 1. Pri pocjatku reči, verša, a za bodkou. 2. Za citovankou todi, ked sa jedna celá vípoved cituje; ak s ale len jedno slovo cituje, todi netreba velkú hlásku písat. 3. Pri každom opravdovom vlasnoin mene, kp. Duna (Dunaj), Peter (Petor). Ak sa z vlasnjeho mena prídavnuo urobí, todi sa píše len malá hláska, kp. dunai (dunajskí). 4. Mená bodnost a čest yiznamenávajúce sa t j e ž s velkirm hláskami počínajú, kp. Tekintetes Táblabiró Ur (Visoko urodzení pán prísedník); Császári Királyi Fenség (Cis. Kr. Vísost)- 12.. Znaki a čjarki Círási jelek). 1.. Bodka (pont). 2., ( jarka (vesszö y. vonás). 3. ; Bodkočiarka (pontvesszd). 4. : Dvobodka (kettös-, v. kétpont). 5. Chibuváca čjarka (hijányjel), ktorá sa mesto chi^uyácej bláski alebo aj silabi kladje, kp. a (ten); tu sa chibuváca čjarka kladje nad a mjesto chibujúceho z, bo bi malo bit az. 6. - Pretrhnútka i spojka (kapocs-? v. kotjel, v. elkszakításjel).
XII 7.,,-4t Citovanka (idézd jel). 8. (...) Medzistojka (zárjel). 9. Mislena (nyug, v. figyeleni jel). 10.? Zoptajka (kérddjel). 11.! Vikríkňik (felkiáltási jel). III. Cjastka. Určitost slov(szó la n j. 13.. Oddjele slov (beszéd részei). Z hlások postávajú silabi a zo siláb slová. Dakodi i jedna hláska, i jedna silaba je sama v seba slovo. v Podlá noyjeho spuosobu sa vsetken sklad reci na30ddjele dělí, a sice : 1. Na Meno, 2. Sloveso, a 3. Cjastočki. Zretelnejšje je ale k pochopenú, keď sa vsetkje slová reci na osem oddjelov rozdelja, takto : 1. Predmjence (neyinutald). 2. Meno (néy), a toto zase a) Na Podstatnuo (fônév), b) Prídavnuo (meiléknéy) a c) Pocetnuo meno (számnév). 1. Všemeno (névmás). 4. Sloveso (ige). 5. Podložki (utóljárúk v. névhätározók). 6. Prísloyki (határozók v. igehatározók). 7. Spojki (kôtszók). 8. Vikríkňiki (indulatszók).
хш I. Odďjel. Predmjence (névm utat n e c e l ö j. 14,. Predmjence az pred samohláskou, а а pred spoluhláskou u- zíva madar nje preto, abi snáď s tím pohlavja mena pokázau, ale abi obmedziu slovo, ci sa ono ohradzene (határozottan), a ci ne^ohradzene (határozatlanúl) brat a rozumjet má, kp. я s ember je ohradzene, ember ňeohradzeňe bratuo. Predmjence sa ale viňeháva tam, kde je už ináče slovo alebo vípoved ohradzená, tak kp. pred vlasními ri.enámi> bo každuo vlasnuo meno je už samo v sebä ohradzenuo; potom sa aj tam viňeháva, kde je slovo príveskou (rag) už ohradzenuo, kp. ház-am (muoj dom), a nje a' hátam, bo príveskou ctm je už bez toho meno ház ohradzenuo. II. Oddjel. M e n o C w 15.. PoJeleňja mena (n év ncmei). Meno je : 1. Podstatnuo (fônév), kp. úr (pán), hal (riba,) víz (yoda). 2. Prídaynuo (mellékuév)^ kp. jó (dobrí), rosz (zlí). 3. Pocetnuo meno (számnév), kp. száz (sto), ezer (tisíc). 1. Odsek. Podstatnuo meno (fô n é vj. 1G.. Podeleňja podstatnjeho mena (fônév felosztása). 1. Vlasnuo meno (tulajdan név),kp. Peter (Petor), Vág (Váh)* 2. Obecnuo meno (kôz-, v. fajnév), kp. város (mesto), no (žena).
XIV 3. Hromadním meno (gyiinév), kp. garmada (hromada), erdú (hora). 4. Samostatnuo meno [összerü, v. onállú névj, kp. Isten [BoliJ, víz [vodaj. 5. Pochádzajúce menov[e1vont, v. származó név], kp. istenség [bohstvo], vizesség [vodnavost], látáš [vid]. Poznám. MaJar žjadno pohlavním meno nemá, tak ako slovák lebo iiemec, ale mesto ukazuvácej predložki ten, tá, to, užíva zvíš opísanuo predmjence az, ď ; ktorím sa ale pohlavja nevislovuje. 17.. Skloňuvaňja a príveskuvaííja podstatních mjcn (a fonevek ejtegetése és ragozása). Podstatnje mená podia toho, ako sa v rozličních prípadnostach užívajú a upotrebujú aj svoj původní sklad premjeňajú, a sice nje len tak ako druhje reči samím sklonuvánim, ale dvojakím spuosobom : sklonuyánim a príveskuvánim [hajlítás és személyragozás által]. Vidz 18 a 19. Stáva s a : 18.. Skloňuvaňja podstatních nijen (fönevek ojtegetése). a] Kroz stiri pádi [eset] : vádló eset]. 1. Menuvatelní [nevezö ], 2. Roditelní alebo majitelní [birtokos-, v. nernzo ], 3. Dávitelní [tulajdonító-], a 4. Viňitelní alebo Predmetní pád [tárgy, v. szenvedö, v. b] Kroz dvojakí počet [szám] : 1. Jednotní [egyes ], a 2. Množní počet [többes szám]. 19.. Forma skloňovaňja (cjtegetés mintája). Vsetki podstatnje mená uhorskje sa len podía jednej formi skloňujú, a len daktorje sú chatrno prjestupnje.
XV Jednotní росе í. hrubo, tenkohláska. 1. Menuvatelní, 2. Majitelní, nak,, nek, 3. Dávatelní, nak,, nek, 4. Predmetní pád, at, ot, t, et, ot, t. Form a. hrubo, k, ak, ok,, knak, Množní počet. tenkohláska. k, ek, ôk, I. Príklad. hrubohláskoví tenkohláskoví. Jednotní p o č e t. 1. Rák [rak], 2. Rák, ráknak, 3. Ráknak, 4. Rákot, jég [lad], jég jégnek, jégnek, jeget. Množní počet. 1. Rákok, 2. Rákok rákoknak, 3. Rákoknak, 4. Rákokat, jegek, jegek, jegeknek, jegeknek, jegeket. II. Príklad. hrubohláskoví tenkohláskovf. Jednotní počet. 1. Fa [strom, drevo], 2. Fa, fának, 3. Fának, 4. Fát, iirge [sisol], urge iirgének, iirgének, tírgét.
XYi Množní росе t. 1. Fait, 2. Fák, fáknak, 3. Fáknak, 4. Fýkat, iirgék, iirgék iirgéknek, iirgéknek, iirgéket. 111. Príklad. J e d n o t n í p o č e t. í. Torony [túreíí], i gödör f jama j, 2. Torony, toronynak, 3. Toronynak, 4. Tornvot a torony t, gödör gödörnek, gödörnek, gödröt a gödürt. M n o ž n í počet. 1. Tornyok, 2. Tornyok, tornyoknak, 3. Tornyoknak, 4. Tornyokat, gödrök, gödrök, gödröknek, gödröknek, gödröket. 1. P o z n a m e n á n jа. V druhom alebo v majitelnom páde, ak majitel pred majetkom stojí, prívesku yineháva, kp. gyermeh kônyve, [chlapcova knižka], a nje gyenneknek k'ônyve; ak ale majitel za majetkom stojí, tak sa aj príveska viloží, kp, kônyve ď gyenneknek, a íijé kônyve ď gyermek. 2. Pozn. Keí sa meno na samohlásku konci, v štvrtom pácíe len samú prívesku t dostáva, kp. atya [otec], atyát, len že sa todi tá samohláska predĺži; ale na spoluhlásku sa koncjace mená dostávajú príveski : af, ot, et, vijmúc daktorje na : /, ly, n, ny, r, s, a sz sa koncjace, kp. dal [pevj d alt; király [král] királyt; Lún [hrjech] bunt; nyitány [otvorka] nyitányt; ember emberl ; kas [knos] kast; ôsz [jeseň] äszt. 3. Pozn. Daktorje mená majú dvojakí predmetní pád, kp. daru [jeráb, darov] darut a dartat; varjú [vrana] varjút a varjal; gödör gôdôrt a gödröt; torony torony t a torny o t ; eso [rúra] csôt a csôvet. 4. Pozn. Daktorje na dlhú samohlásku sa koncjace dostávajú v štvrtom pá Je mesto samotnjeho ř, vat a vet, kp. ló [kvon] lov a t, tó [jezero] tavat, hó [shah] havat, a todi sa tá dlhá koncovka skráti.
XVII 20.. Prívcskuvaňja podstatních mjen (fiincvek ragozása). Príveskuvanja injen sa stáva : 1. Osobne, v priosobujúcom alebo priosvojujúcom víznamu lak, že kroz prívesku podstavník si priosobuje dáku vec tak, ako si ju slovák alebo ííeniec len kroz^ priylastnuvacje vsemeno, muoj, tvoj, jeho, mem, dein, sem priosvojit množe : tak na príklad со macíar s príveskou am, «rf, a [ja] takto vipovje : vár-a m, vár-ad, vár-a, to sloyák len s pomocou pripomenutjeho všemena takto vislovuje : muoj zámok, tvoj zámok, jeho zámok atd. Velmi bi zle bolo po madarskí povedanuo : enyém vár, tied vár, ôvé vár slb. Osobnuo priyeskuvanja sa na stvorakí spuosob stáva: a] Jeden majjtel a jeden majetok. b] Vjac majitelov a jeden majetok. c] Jeden majitel a vjac majetkov. d] Vjac majitelov a vjac majetkov. Príkladi. a] Jeden majitel a jeden majetok [egy birtokos egy birtokj. 1-vá, 2-há, 3-tja osoba. 1-Ví, Vár-am, vár-ad, vár-a, 2-hí, váram, vár-amnak, váraď, vár-adnak, vára, yárának, 3-tí, vár-amnak, vár-adnak, vár-ának, 4-tí pád, vár-amat, vár-adat, vár-át. b] Vjac majitelov a jeden majetok [tobb birtokos egy biríok]. 1. 2. 3. 1. Vár-unk, vár-atok, vár-ok, 2. várunk, vár-unknak, váratok, vár-atoknak, várok, vár-oknak, 3. vár-unknak, vár-atoknak, vár-oknak, 4. yár-unkat, vár-atokat, yár-okat. cj Jeden majitel a vjac majetkov [egy birtokos tobb birtok]. 1. Vár-aim, yár-aid, vár-ai, 2. várainť vár-aimnak, váraiď, vár-aidnak, várai, vár-ainak, 3. vár-aimnak, vár-aidnak, vár-ainak, 4. vár-aimat, vár-aidat, vár-ait. 2
XVIII d) Vjac majiielov a vjac majetkov (több birtokos több bfrtók). 1. Vár--aink, 2. váraink, vár-ainknak, 3. vár-ainknak, 4v vár-ainkat, vár-aitok, váraitok, vár-aitoknak, vár-aitoknak, \ár-aitokat, vár-aik, váraik, vár-aiknak, vár-aiknak, vár-aikat. 1. Mjestočne, kde totiž podstaynik akobi na jednom mjeste s t oj ív kroz príveski sa len jeho injestočnje premení ohradzujú, a ktorí je nič nje inšje, ako náš slovenskí lokál. Mjestočnuo pvíveskuvanja : V h e o h r a d z en o m, Vár-ba [do zámku j, Vár-ban [v zámku j, Vár-on (na zámku), Vár-nál (pri zámku), Vár-hoz (k zámku), Vár-ra (na zámok), Vár-bói (zo zámku), Yár-ról (o zámku), Vár-tól (od zámku), Vár-ig (po zámok), v o h r ad z e no m ví zn á m u. Várom-ba [do muojho zámku]. Várom-ban (v mojom zámku)^ Váronu-on (na mojom zámku). Várom-nál stb. Vár om -h o z stb. Várom-ra. Várom-ból. Várom-rdl. Yárom-tól. Yárom-ig. Pozn. Tjeto istje príveski sa podstavníku pridávajú aj v množnom počtu, kp. Yárak-ban, várainkban, stb. J. Rozličnuo príyeskuvanja: Ň e o h r a d z e ň e. O h r a d z e n e. Yár-ért (pre zámok), Yár-ral (so zámkom), Vár-rá (zámkom, na zámok) Yár-úl (za zámok), Vár-ként (tak ako zámok), Yár-kép (na spuosob zámku), Yárom-ért, Várom-mal, Várom-ra, Yárom-úl, Yárom-ként, Várom-kép. 1. Pozn. Cas viznamenávajúce sloyá, okrem zvíš doloženích ^dostávajú ešte prívesku /tor, kp. aratás-kor (v čas žatyi); lemeléskor ( \ čas pohrabú). 2. Pozn. Na krátku samohlásku sa koncjace slová, takú pri príveskuváni predlžujú, kp. munka (práca), munká-m, mvnkám-má slb, 3. Pozn. Pre dobrozvučnost príveska svojú prvú spoluhlásku ku koreňovej koncoyki lahodí, kp. vár-ral a nje yár-val; kalap-pal a nje kalap-
val, reg-gel a nje reg-vel. Hovorja sice takto paláci, aleje fakuo hovore nja chibnno. 4. Príveskuvanja s dvoj-príveskamí: Vár-anként (po jednom zámku), Vár-astúl (so zámkom), Vár-alatt [pod zámkom), Vár-által [kroz zámok], Vár-iránt (na proti zámku), Vár-koriil [okolo zámku], Vár-kôzôtt [medzi zámkom], Vár-iniatt (pre zámok), Vár-mellett (pri zámku), Vár-môgôtt (za zámkom), Vár-elôtt (pred zámkom), Vár-ellen (proti zámku, Vár-folott [nad zámok], Yár-helyett [mesto zámku], Vár-gyanánt (mesto zámku), Vár-nélkiil [bez zámku], Vár-óta (od zámkouho času), Vár-szerint (podlá zámku), Vár-után (za zámkom), Vár-végett (pre zámok). XIX %.Odsek. Prídavnú o m e n o ( m e l l é 21.. Prídavnuo meno yislovuje vlasnost podstatnjeho mena, ku ktorjenm sa,ono pridáva, a podlá toho, ako vo vätšej lebo menšej tnjere tú vlasnost opisuje, trojakí stupeň dostáya, po ktorom tebo hor yišje, lebo dou nižšje stupuje, kp. паду, nagyobb, legnagyobb stupen i Je hore; kis, fcisebb, legkiscbb stupuje dole. Tje stupne sú : prví, druhí, tretí. Prví stupen je samuo púvodnuo prídavnuo m eno, kp. jó (dobrí), drága (drahí), nehéz (tazkí), gdrbe (kriví). Druhí stupen formuje sa príveskou bb, abb, ebb, ébb, obb, kp. jobb (lepší), drágáhb (drahší), nehezebb (tažší), gôrbébb (kriv sí) ; zkajjai sa dá pomerkuvat to, že dobrozyucnosti k vuoli, ako aj v slovenskej reci, tak aj tu sa hláski premenám poddanje. Tretí stupen sa stáva s pridaním k druhjemu stupňu silabou Ieg, ktoruo je podobnuo slovenskjemu naj, kp. leg-jobb (najlepší); leg-drágább (najdrahší) ; leg-nehezebb (najtažší); leg-gôrbébb (najkrivší). í. Pozn. То, со slovák v štvrtom svojom stupni kroz silabu na vislovuje, to madar kroz leges vijavuje, kp. leges-legjobb (nanajlepší); leges- Iegdrágább (nanajdrahší); leges-legnehezehb (na najtažší); leges-leggörbébb (nanajkri\ší), preto ale madar nemá štiri-, ale len tri stupne. 2*
XX 2. Pozn. Daktorje pridaynje mená sú vistupnje, kp. könnyü (lahkf), könnyebb, legkönnyebb; szép (pekní), szebb, legszebb; sok (vela), több, legtöbb. 3. Pom. Při složeních prídavních mjen sa len púvodnuo prídavnuo meno stupňuje, a druhuo pochádzajúce v svojej podstate nepremencivo o- stáya, kp. kisfejü (malohlaví), tu je kis púvodnuo, a toto sa stupňuje, fejü je pochádzajúco, a to nepremencivo ostáva : kisfejü, kissebbfejü, legkissebbfejü; zle bi tedá bolo stupnovanuo takto : kisfejü, kisfejübb, legkisfejübb. Tak aj: vastagszavú, (hrubohlasí), vastagabbszavú, legvastagabbszavú; nagyhasú (velkobruchatí), nagyobbhasú, legnagyobbhasú. 4. Pom. Druhí stupeň prídavních mjen sa običajííe užíva ku pripodobnuváni vecí, a síce dvpjakím spuosobom, kroz pripodobnuvácu spojku mint (ako), a kroz prívesku n«/, wé/, kp. Péter jobb mint Pál, (Petor je lepší ako Pavel), alebo : Péter jobb Pálnál (Petor je lepší od Pavla). 5. Pom. Vsetki prídavnje mená sa tak ako podstatnje príveskujú, kp. jó-ért, jó-ra, jó-val, jó-ként, jó-kép, jó-gyanánt atd. 6. Pozn. Vsetki prídaynje mená sa aj skloňujú kroz štiri pádi, tím ale rozdjelom, že ked sa prídavnuo meno s podstatním spolu skloňuje, ak pred podstatním stojí, nepremencivo ostáva : ak ale za ním stojí, todi sa porjadne skloňuje, kp. jó ember, jó embernek, jó embert; za nim ak stojí, todi sa vraví; ember de jd, embernek de jónak, embert de jót stb. 3. Odsek. Početnuo meno,22.. Pocetnjev mená viznacujú kolikost vecí, kp. hány alma? (kolko jabĺk)? tíz alina (áesat jabĺk), a skloňujú a príveskujú sa tak ako prídavnje. Sú pak : 1. Základnje (to- v. sark ) : vegy (jeden, jedna, jedno); kettd (dva, dve, dve) ; három (tri); négy (štiri); ot (pat); hat (šest); hét (sedem); nyolcz (osem); kilencz (Jevet); tíz (desat); száz (sto ); ezer (tisíc; millió (milvon) stb. 2. Ďelnje ('osztó ) : egyed (jednotní); ketted (dvojní) ; ezred (tisícni) stb. 3. Radviznamenávajúce (sorozó ) : elsö (prví); második (druhí); ezredik (tisíci) stb.
XXIII Einez (tentoka,) emillyen (takítoka), Azon (tenlam), illyes (takovíto), Ezen (tentotu), olly (takí), Annyi (tolko), ollyan (takí), Ennyi (tolkoto), amollyan (hen takí), Akkora (tak velkí), ollyas (takí). Vozu. Ukazuvacje vsemeno яг, nenačim prečaruyat s predmjencom az; to prvuo sa dá, toto ale druhuo sa nedá sklonuvat. К lepšjemu pochopu veci obe vedno tu stoja, a síce prvuo je vsemeno, to druhuo pak predmjence : 1. Az az ember (ten clovek), 2. Annak az embernek, 4 3. Annak az embernek, 4. Azt az embert. 26.. Pítacje vsemená (kérdi) névmások). 1. 0 osobe : ki? kicsoda? (kdo?) 2. 0 veci : mi? micsoda? (co?) 3. O jakovosti: micsodás? m.illy? millyen? mino? miiienni? (akí?) 4. 0 kolkosti: mennyi? (kolko?) mellyik? (ktorí?) mennyedik? (kolkí?) hányadik? (kolkí?) mekkora? (akvelkí?) Pozn. Všelki sa porjadne príveskujú. 27.. Vztahuvacjc vsemená (vonatkozó-, v. visszanui- laló névmások)-. 1. Ki, a ki (ktorí, á, uo) na q s o U u? 2. 31elly, a melly, (ktorí, á, uo), na obradzenú ň 3. Mi a mi (čo) na neobradzenú vec, 4. Millyen, a millyen; mino, a mino; minemií a minemii, (akuo?) na jakoyost sa yztahujúce vsemená. 1. Pozn. Vselki sa dla pravidjel podstatních mjen príveskujú, hp. mi-c, ini-nek, mi-töl, mivel stb. 2. Pozn. Mi aj príveski osobnjeho mena prijíma, kp. mi-m, mi-d, mi-je, mi-nk, mi-tek, mi-jök; mitek van? (co mále?)
XXIV 28.. Podstatnje všemená (visszaható, v. visszatcrö névmások). Magam (ja-sám, ja-sama, ja-samuo). Magad (ti-sám, ti-sama, ti-samuo). Maga (on-sám, ona-sama, ono-samuo). Magunk (mi-sami), magatok (vi-saini), magok v. maguk (oni-sami). En-, v. en-, v. ennen-magam; te-, v. ten-, v. iennen-inagad; ö-, v. ön-, v. önnön-maga; m i-, y. min-, v. minnen-magunk; ti-, v. tin, v. tin- *nen-magatok; 6k-, v. ön-, y. önnön-magok. S príveskami: magam-é, magad-é, magá-é, magam-nak, magadnak, magá-nak; magam-alatt; magad-körüi; maga-mellett stb. 29.. Privlastnuvacje všemená (birtokos novmások). Kladú sa aj osebä, aj ako príveski k menám pripojenje. 1. Osebä : enyém (muoj, moja, moje), tiéd, (tvoj, tvoja, tvoje), ôvó (jeho, jej, jeho), miénk (nás, naša, naše), tietek (váš, vaša, vaše), ôvék (ich), enyéím (moji, moje, moje), tiéid (tvoji, tvoje, tvoje), ôvéi (jeho, jej, jeho), mieink (naši), tiéitek (vaši), ôvéik (ich), kp. kié az a konyv? (cija je tá knižka?) enyém; kié az a kenyér? (cí je ten chljeb?) tiéd stb. 2. Ked sa ako príveski k menám kladú, v ten cas majetok viznamenávajú : am, ad, a ; oni, od, ja ; em, ed, e ; ánk, átok, ok; unk, átok, uk ; aink, aitok, iok; jaim, jaid, jai, jaink, jaitok, jaik stb. p. o. ház-am (muoj dom), ház-ad (tvoj dom), ház-a (jeho-, jej-, jeho dom), to stojí mesto toho, akobi povedenuo bolo : enyém ház, tiéd báz, ôvé ház, čo ale y madarskom slohu naskrze nejde, (Vidz 20.. 1.) Príklad. J e d n o m a j e t k o v ň e : Tolf-am, ad, a, unk, atok, uk. kônyv-em, ed, e, ünk, etek Uk. alrná-m, -d, ja, nk, tok, jok, v. juk.
XXV Vjacmajetkovňe: Toll-aim, konyv-eim, a I má-i m, aid, eid, id, ai, ei, i, aink, eink, ink, a i tok, eitek, i tok. aik. eik. ik. 30.. Určitje a ňeurčitje početnje všemená (határozott és határozatlan szám nóvmások). 1. Urcitje početnje všemená: egyik (jeden), másik (druhí), mindenik, mindegyik (každí), mind, minden (všetko), kiki, mindenki (každí), senki (žjaden), semmi (nič). 2. Ňeurčitje všemená : annyi (mesto az-nyi) (tolko), ennyi (tolkoto), amannyi, emennyi, imennyi, akkora ekkora, amakkora, emekkora, ugyanannyi, ugyanennyi; némi (dáki), nehány (dakolkí), némelly (daktorí), némellyik, egynehány, egynémelly, egynémi, minemii, néminemii; valaki (dakdo), valami (dač), vaíainelly, valamellyes, valamilly, valamillyes, valamel- Iyik, egyvalaki, másvalaki, valamillyen; akárki (hockdo), akármi (hocčo), akármelly, akármellyik, akármihy, akármillyen, akárminô, akárminemľi, a- kárkicsoda, akárkicsodás, akármicsoda, akárinicsodás, bárki,barmi, bármilly, bármillyen, barmind, bárminemií, bármelly, bármellyik. IV. Oddjel. Sloveso 31.. Poďeleňja slovesa (az ige nemei s felosztása). ľodla svojej nainerenosti slovesá majarskje sa ďelja : 1. Na sloveso inamnamerenuo alebo činnuo fcselekvô ige^, k e d činnost z podstavíííka slovesa vichodí, a inam prechádza, kp. varr (šijem, iu, it), ver (bijem, biu, bit), ír (píšem, písau, at). 2. Na odinulnamerenuo alebo trpjace (szenvedd ig e ), ked činnost odinul prichodj, a na postavník sloyesa účinkuje, kp. Yarratik (šit-sa), veretik (bitím bit), iratik (písat-sa).
XXVI 3. Na strednje alebo na sebii ohraničením (kôzép íge), v ktorom je z čjastki aj pochop činnosti, aj pochop trpenja spola sa nachodjaci kp. virágzik (kvitnem, úv, út) ; vár (čakám, au, at); romlik (hubím-s.a, iu -sa, itsa); zeug, mennydörög (hrmí). 32.. Sloveso marrmamerentw je zase: 1. Prechodnuo (átható), kde činnost z podstavňíka na druhjeho prechodí, kp. ír, verc v 2. Nakladajúco (míveltetô), kde podstaynik činnost s druhím dáva viyjest, hp. irat (dat písat), veret (dat hit). 33.. Odiriúlnameremio sloveso j e : 1. Zvonkunamerenuo (külszenyedd), ked na podstavníka činnost z vonku prichádza, кр. veretik (bitím bit od druhjeho) ; íratik (píšaním hit kroz drulijeho); taníttatik (učením hit). 2. Znútranamerenuo (helszenvedö), ked na podstavníka činnost z ňelio samjeho pochodí, kp. kínlódik (lrápit-sa) ; tatiítódik (sám sa-učit). 34.. K stredňjemu slovesu prináležejú : 1. Na kezik, kozik a kozik sa skončjace družnje slovesá, kp. vétkezik (hřešit), imádkozik (modlit-sa), inérkozik (merat-sa). 2. Na ke dik у kodik a k'ôdik a končjace, kp. kertészkedik (zahradničit), iparkodik (usilovat-sa), költözködik (prenásat-, prestahovat-sa). 3. Edik, o dik, ödik, szik, udik koncovku majúce slovesá, кр. örcgedik (starjet), vastagodik (hrnbnút), erösödik (moenjet,) öregszik (staratsa), melegszik (hrjat-sa), yajudik (vojatit-sa). 4. Na lik a zik sa končjace, кр. fénylik (lištat-sa), porzik (prášit sa ). 5. Allik a ellik koncoyku majúce, кр. hajnallik (hrježit-sa zore, svítat), zoldellik (zelenkavjet). 6. Na ik sa končjace, kp. torténik (slát-sa), ugrik (skočit). i. Fozn. Sú aj takje slrednje slovesá, ktorje sa dvojako končja, kp. bomlik a homol (hubit-sa), z k to rich sa mohúce (tehetok) stáyajú, kroz koncovlá hat a het, kp. homol-hat (muoz sa pohubit), tündököl-het (inuož sa ligotat).
л.,4- Od <Ie I uj ú с e (külonzö : egyféle {jednorakí) ; kétfélc (dvojaký ; százféle (storakí; stb. 5. Z m n o ž e n ja v i z n a c u j ú c e p o č e t n j e m e n á (sokszorozo számneveiy : egyszer (jedenraz^; kétszer (dvaráz^i; százszor (storáz; stb. Pozn. Pri základních poetov, mená a slovesá sa v jednotnom počtu užívajú, kp. tíz katona volt (bolo ich díesat vojákovi a nje tíz katonák voltak; száz forintról nyngtatyány ('od sto zlatích upokojka), a nje száz forintokról nyugtatvány. Щ.Oddjet. V semeno ( névm ásj. 23.. Podeleňja vsemená (névmás felosztása). Vsemená sú tje čjastočki reči, ktorje sa kladú mesto mena, nbi tak sainuo meno nemuselo všade opakovanuo bit. Delja sa pak vsemená, n a : osobnje-, ukazuvacje-, pitaeje-, vstahuvaeje-, podslatnje-, privlastnuvacjea neurcitje vsemená. 24.. Osobnje vsemená (szemólycs névmások). Osobnje vsemená : én ( > ;, te (ti;, ö (on, ona, ono; sa aj skloňujú, aj príveskujú, takto : Skloňujú sa kroz J C (111 O t П í, 1. En (ja;, te f ti;, o (on, ona, ono;, 2. En..., te..., ô..., 3. Nekem, neked, neki, v. nekie, 4. Engem v. engemet, téged v. tégedet, öt v. ötet, Príveskujú sa : M n o ž n í počet. mi v. mink, ti v. tik, ôk, a mi..., a ti..., az o. nekünk, nektek, nekik y. nekiek, niinket v. benniinket, titekef v. benneteket, ôket. 1. Kroz jeden majetok: enyém(muoj),lied A vojnové (jeho), Mnozm y mienk, tiétek. ovék. tieid, ticitek, ovei, ovci k.
XXII 3. Mjestocne : Bennem, (vo m ne), Bennünk, Nálam Nálunk, (u mna), Belém (do mna), Belénk, Rám (na m na), Ránk, # v Hozzám (ku m ne), Hozzánk, Belgiern (zo mna), BelÔIíink, benned, bennetek, nálad, nálatok, beléd, belétek, rád, r á tok, liozzád, hózzátok, belöled, belöletek, benne, bennök. nála, nálok. belé v. beléje, beléjôk. raja, rájok. bozzá v. hozzája. liozzájok. beiöle, belölük. Rólam (o m ne), Rólunk, Tdlem (o domna, pre mna) Tölünk, rolád, rólatok, tôled, tdletek, rola, rólok. tdle, tölök. Nekem Nekünk, (m ne), neked, nektek, neki v. nekie, nekik v. nekiek. Értem (pre m na), Értiink, Velem (so m nou), Velünk, Alattam (po dom nou), Alattunk, Elöttem (predom nou), Elöttünk, érted, értelek, yeled, yeletek, alaltad, alattatok, eldtted, elöttetek, érte, értek. vele, vel ôk. alatta, alattok. elötte, elöttök. Az Ez A ma z 25.. Ukazuvacje všemená (mutaló névmások). (ten ), (ten to), (hentem ), ekkora illy illyen (takíto v (takíto), (takíto).
XXVII Takje dvojako končjace sa : tündüköl a tündökük (ligotat-sa). hajol hajlik (nahnút-sa). csusz csúszik (plazit-sa). enyész enyészik (miznút). lobban lobbanik (bíkat). mász mászik (plazit-, stvjerat-sa). szün szünik (přestávat), tcnyész tenyészik (mnozit-sa). tünik (zdat-sa, vihljadat). úsz úszik (plávat). vágyik (Jichtit), stb. 2. T o m. Castočnje slovesá, ktorje z tích slovjes ktorje sa na i k koncja pochádzajú, «k, koncovku zadržujú, kp. z ugrih (skočit) budo castocnuo sloveso ugrándozik (skákavat) stb. 3. Pozn. Od mjen pochodiace slovesá, ak sa len nje celkom inamnamerenje, običajne sa na i k koncja, kp. od p o r (prach) bude pocbocíjace strednje sloveso p o rzik (prásit-sa), od vér (krú) bude vérzik (krvácit). 35.. Okrem zvís viloženích rozdjelov, vsetkje slovesá sa delja ešte aj podlá iních okolnostách, na : ľ 1. Castocnje (gyakorító igekj, kp. od ír bude castocnuo sloveso irogat (písavat); od fu t (bežal bude) fu lk o s a fu lk á ro z (bežkat, behávat, bežká va t)» v.2. Zmenšujúce (kissebbíto v. kicsinyíío igék), kp. od la s z itjitisnút, tiskat) bude zmenšujúco taszint (máličko potisnút), taszintgat (tiskatkat). 3. Mohúce (tehetdk), ktorje kroz koncovku^ hat n het sa formujú, kp. od hoz (njest) bude mohúce hoz-hat (muože donjest); od lesz (robit) bude tehet (muože robit). 36.. Skloňcííja slovjes (ige bajlítása). Madarskje slovesá sa skloňujú v trojakej formi : ohradzenej (határozott ), neohradzenej (határozatlan j a trpjacej alebo odinulnamerenej formi (szenvedö forma). v 1. V neohradzenej formi skloňujú sa slovesá v lodi, ked je činnost neohradzene vislovená, kp. látok em ber, a nje lálom ember.
XXVIII 2. V ohradzenej formi sa skloňujú v todi, ked je dáka činnost kroz prímjence a z hoc je ono aj zamlcanuo, a kroz privlastnuyace príveski ohradzená, kp. latom az em bert a nje látok az embert ; látom barát-om at a nje látok bará to m a t; látom D unát a nje lálok D unát. 1. Pozii. Kazduo vlasnuo meno sa tak ako ohradzenuo považuje, a v ohradzenej formi užívá. 2. Pozn. Prvá (én) a drnhá (te) osoba sa vždi ako neohradzená považuje, a preto bi ííeboio dobre po madarslu povedanuo : m egcsalja engem et, tégedet, ale m egcsal engem et, tégedet; vijmúc ak v druhej osobe sa dáka cest alebo úcta visloyuje, kp. látom Felségedet a nje látok Felségedet; ismerem önt a nje ismerek ont. 3. Pozn. Tretja osoba (d) je vždi ohradzená, nenacim teda hovořit m egcsal otel, ale m egcsalja ôtet. 37.. Každá z tích troch forjem muože bit ešte: 1. Porjadna (rendes ), kp. várok, vár, várni. 2. Prjestupná (rendhagyó ), kp. iszom, iszik, inni. 3. Neosobná (személytelen forma), kp. menydörög (hrmí). 38.. Maďarskjeho slovesa spuosobi sú 4: 1. Ukazuyáci (mutató ), 2. Rozkazujúci a spojujúci (foglaló és parancsoló - ). 3. Žjadajúci (ohajtó ). 4. Neurčití spuosob (határozatlan mód). 39.. Časi má 6: 1. Prítomní (jelen ), 2. Neúplneminúli (félmúlt ), 3. Uplneminúli (múlt ), 4. Dávnominúli (régmúlt ), 5. Prostobudúci (egyszerü jövö ), 6. Spojenobudúci cas (összetett jövö idd). 40.. Počet j e : Jednotní - (egyes ), Množní počet (többes száin),
XXIX 41.. Osobi sú tri: 1. Prvá (elso ), hp. várok, várunk, 2. Druhá (második ) vársz, yártok, 3. Tretja osoba (harmadik személy) vár, várnak. I. Obraz porjadneho slovesa v ň ( rendesige hajlitási mintája hatá Ukazuváci spuosob. Jednotní, 1. Vár-ok (čakám), 2. Vár-sz, 3. Vár. Prítom ní čas. Množní počet. Vár-unk, vár-tok, vár-nak. Ňeúplňe minulí. 1. Vár-ék (čakau som), 2. Vár-ál, 3. Vár-a. Vár-ánk, vár-átok, yár-ának. Minulí. 1. Vár-tam (cakau som), 2. vár-tál, 3. vár-t. V ár-tunk, vár-tatok, vár-tak, v. tanak. Dávno minulí. 1. V ár-tam i 2. vár-tál 5 volt, 3. v ár-t 5 (bou som čekau). Vár-tunk ) vár-tatok> volt. vár-tak )
XXX Prosto budúci. J c d n o t n í? 1. Vár-andok [počkám], 2. vár-andsz, 3. yár-and. M nožní p Ö č c t. Yár-andunk, vár-andotok, vár-andanak. Spojeno budúci. 1. ť fogok [budem čakat], 2. Várni < fogs z, 3. ( fog. C fogunk, Várni < fogtok, ( fognak. Rozkazujúci a spojujúci s p u o s о I). Prítom ní čas. 1. Vár-jak [nach čakám], 2. vár-j, 3. vár-jon. Vár-junk, vár-jatok, vár-janak. Ňeúplňe minulí. 1. Vár-jak II [nach bi som čakau], Vár-junk ] 2. vár-j > vala. vár-jatok > 3. vár-jon) vár-janak) Minulí. 1. Vár-lam) [nach bi som bou čakau], 2. vár-tál > legyen. 3. vár-t ),Vár-tunk ) vár-tatok> legyen. vár-tak ) Prostobudúci. í. Vár-andjak [nach počkám], 2. vár-andj, 3. vár-andjon. Vár-andjúdk, vár-andjatok, vár-andjanak.
XXXI Spojenobudiíci. Jednotní, Množní p o ě e t. í. ( fogjak [nach budem cakat], 2. Varn i? fogj, 3. ( fogj on. S fogjunk, Vámi j fogjatok, ( fogjanak. Žjadajúci spuosob. Prítomní čas. 1. Vár-nék [pockau bi som], 2. vár-nál, 3. vár-na. Várnánk, vár-nátok, vár^nának. Ňeúplňe minulí. 1. Vár-nék) [cakau bi som], 2. vár-nál? vala. 3. vár-na j Várnánk ) várnátok > vala. várnának) Minulí. 1. Vár-tam) [cakau bi som bou], 2. vár-tál > volna. 3. vár-t ) Vártunk ) vártatolw volna, vártak ) Prostobudúci. 1. Vár-andanék [pockau bi som bou], 2. vár-andanál, 3. vár-andana. Vár-andanánk, vár-andanátok, vár-andanának. Spojenobudúci. 1. í fognék [mau bi som bou ca- 2. Várni < fognál, kat], 3. řfogna. ) fognánk, Várni> fognátok, ) fognának.
XXXII Určití. Vámi (čakat). S osobními príveskami. Jednotní, Množní p o č e í. )I 1. Várnom) (mám čakat), 2. yárnod? kell. 3. várnia Várnunk ) várnotok> kell. várniok ) Prídavnje slovesnje mená. a) Prítomní čas : váró (Čakajúci). 1)) Minulí : várt (čakaní), c) Budúci : várandó (očakávajúci). Menoslovja. Vár-ván (čakajúc). Vár-va (očakávané). Obraz porjadneho slovesa v o (rendes hajlítási minlája határformábanj. U k a z u v á c i s p u o s o b. Prítomní čas. 1. Vár-om (čakám ho), 2. vár-od, 3. vár-ja. Vár-juk, vár-játok, vár-ják.
XXXIII Ňeuplňc minulí. Jednotní, 1. Vár-ám (čakau sorn ho), 2. vár-ad) 3. vár-á* Množní počet. Vář-ók, vár-átok, vár-ák. Minulí. 1. Vár-tam (bou som ho čakau), 2. vár-tad, 3. vár-ta. Vár-tuk, vár-tátok, vár-ták. Dávno minulí. 1. Vártam )(dávnosom hoboučakau), 2. vártad Jvolt* 3. varta ) Vářtuk i vártátokátok > volt, vártákák ) Prostobudúci. 1. Vár-andom (počkám ho), 2. vár-andod* 3. vár-andja. Vár-andjuk, vár-andjátok, vár-andják* Spojenobudúei. 1. Ĺfogom (budemhočakat), 2. Vámi < fogod, S fogjuk, Várni< г fogjátok, - 3. ( fogja. ( fogják. Rozkazujúci a spojujúci spuosob. Prítomní čas. 1. Vár-jam (nach ho čakám), 2. vár-jad, 3. vár-ja. Vár-juk, vár-játok, yár-ják.
XXXIV Ňeúplňeminulí. Jednotní 1. Vár-jam) (nach som ho čakau), 2. vár-jad > vala. 3. vár-ja J M nožní počet. Várjunk j várjátok > vala. Várják ) Minulí. 1. Vartami [nach bisom hobou čakau], 2. vártad? Iegyen. 3. várla ) Vártuk ^ vártátok > Iegyen. várták J Prostobudúci. 1. Vár-andjam (nach ho počkám), 2. vár-andjad, 3. yár-andja. Vár-andjuk, vár-andjátok, vár-andják. Spojenobudúci 1. í fogjam(buďem ho čakat), 2. Várni < fogjad, 3. f fogja. í fogjuk, Várni < fogjátok, f fogják. Z j a d a j ú c í s p u o s o b. Přítomní čas. 1. Vár-nám (čakau bi som ho), 2. Yár-nád, 3. vár-ná. Vár-nók, vár-nátok, vár-nák. Ňeúplňeminulí. 1. Vár-nám ([ (čakau bi som ho?, vár-nók } 2. yár-nád < vala, Vár-nátok / 3. vár-ná ( 1 *vala. vár-nák J
XXXV Minulí Jednotní 1. Vártam) (bou bi som hó čakau), 2. vártad > volna. 3. varta J f Množní p ó e e i. Vártuk i vártátok > volna, vár ták i Prostobuďúci. 1. Vár^andanám (pockau bi som ho), 2. vár-andanád, 3. vár-andaná. Vár-andanók, vár-andanátok, vár-andanák. Spojenobudúci. 1. ( fognám (bou bi som ho cakau), 2. Várni? fognád, 3. ( ťogná. í fognánk, Várni j fognátok, f fognának Pozn. Určití je tak, ako v neohradzenej forme, III. Obraz sklohehja porjadneho odinulmmerenej forme (rendes vedo formá U k a z u v á c i s p u o s o b. Prítom ní čas. í. Vár-atom (čakaní som), 2, yár-atol, 3, yár-atik. Vár-atunk, vár-attok, vár-atnak. 3*
XXXVI Ňeúpliíc minulí. Jednotní, 1. Vár-atám (čakaní som bou), 2. vár-atál, 3. vár-aték. Množní p o č e í. Vár-atánk, vár-atátok, vár-atának. Minuli. 1. Vár-attam (čakaní som bou), 2. yár-attál, 3. vár-atott. V ár-attunk* vár-attatok, vár-attak; Dávnominulí. 1. Vár-attam 1 (dávno som bou ča- 2. vár-attál > volt. kaní, 3. vár-atott J Vár-attunk ) vár-attátok > volt. vár-attak J Prostobudúci. 1. Vár-atandom (budem čakaní), 2. vár-atandol, 3. vár-atandik. Vár-atandunk, vár-atandatok, vár-atandanak. Spojenobudúci. с* со Cfog'ók (budem počkaní), 1 ( fogunk,. Váratni 7 fogsz, Váratni 1 fogtok, f I f fognak. Rozkazujúci a spojujúci spuosob. Prítomní. 1. Vár-assam (nach som čakaní), [ Vár-assunk, 2. yár-assál, vár-assatok, 3. vár-assék. j vár-assanak.
XXXVII Ňeúplňeminulí. Jednotní počeí. 1. Várassam 1 (nach bi som bou čakaní) 2. várassál > vala. 3.várassék J Množní po čeř. Várassunk ) várassatok / vala. várassanak ) Minulí. 1. Várattam) (nach bi som bou čaka- 2. várattál > legyen. ní bívau)* 3. váratott } Yárattunk ) várattatok > legyen. várattak J Prostobudúci. 1. Vár-atandjam (nach budem čaka- 2. Yár-atandjál, nq 3. vár-aíandjék. Vár-afandjunk, yár-atandjatok, vár-atandjanak. Spojenobudúci. ta to N-* ŕ fogjak (nach budem po-. Yáratni? fogj, čkaní), f fogjon. Сfogj unk, Váratni Jfogjatok, f fogjanak. ЧГ- Zjadajúci spuosob. Prítomní čas. 1. Vár-atnám (čakaní bi som bou), 2. va'r-atnál, 3. vár-atnék. Yar-atnánk, vár-atna'tok, vár-atnának. Ňeúplňeminulí. 1. Váratnám) (čakaní bi som bou),) 2. váratnál > vala. j 3. váratnék J Váratnánk) váratnátok> vala. váratnának)
XXXVtií со to Minuli, Jednotní -i, Várattam) (bou bi som bivau čaváratfcm volna.) váratott ) Množní p 0 Č 0 l. Várattunk \ várattatek? volna, várattak J ProjStobtidúci, t. Vár-ataiKlanám (?), 2. w -atandanál, 3. vár-atandanék. Vár-atandanánk, vár-a.tandanátok, vár-atandanának S pojenobuduei. 1. í íognčk (?), 2. Váratni < fognál, 3. ( fogna. ( fognánk, Váratni < fognátok, f fognának U rčití. Váratni (čakaní bit). S osobním i príveskam i. 1. Váratnonii1(mám čakaní bit), Vára tnu nk ) 2. váratnod ; kel!. yáratnotok? 3. váratnia ) vára tni ok ; P rídavnjé slovesnje m ená. Prít. Váratq (čakaní). Min. Váratojtt (čakaní). Bud. Váratandó (očekávaní bit majúci) M enoslovja. Váratván (čakaní súc), Váratya (očakávané).
XXXIX 42.. Poziiamenanki (jegyzések). 1 Všemená osobnje én (ja), (e (ti) Ö (on, ona, ono) sa pri sklonení sloyjes obicajne vinehávajú; kde ale treba vec dúkladňejšje viložit, tam sa pridávajú, kp. én várok cs nem más (ja čakám a ňje druhí). 2. Koreň slovesa u madaroch je nje ako v druhích nárečjach v určitom spuojmbe yiložení, ale t r e t j a osoba ukazuyáceho spuosobu, prítomnjeho času, jednotnjeho počtu sa za koreň berje, kp. vár (čaká); ker (p ro sí); röpül (letí) ; dolgozik (robí). 3. Ak sa koreň slovesa na sipjacu hlásku s, sz, z končí, nedostáva v rozkazujúcom a spojujúcom spuosobe tak ako druhje slovesá koncovku.;, ale sipjacu hlásku sdvojacuje, kp. olcas (Číta) olvassak a nje olvasjak; yadász (poluje) vadászszak a nje vadászjak; evez (yesluje) cvezzünk a ňje evezjiink. 4. Tak aňi tje ktorím sa koren na l hlásku končí ňedoslávajii j prívesku, ale aj to sarnuo t odpadňe, a mesto neho dvoje ss nastáya, kp.id (bije) iissek a ňje iitjek aňi iijjek. Ak ale pred tím t spoluhláska stojí, toto ostáva, a mesto j kladje s, kp. ront (hubí) rontsam a ňje rontjam ; ônt (leje) ôntsem a ňje öntjem. 5. Mets z (reže) a tetszik (páči-sa), mesto tsz dostávajú dye ss, kp. m ess! messüak, tessck. 6. Ž ví ž viloženje ňeohradzenje, ohradzenje a trpjace formi, zovú sa aj koreňow'mi formámi. 43.. Z koreňovích forjem kroz prídaňja istích príyesok, povstávajú potom aj druhje formi, a síce : 1. Castotná forma (gyakorló forma), kroz príveski : dogál, dc- I]cl, clezik, di)gél, o zik, gat^get, da l, dos, kp. álldogál (postáva), mendegél (choditká), fejledezik (viviňúva-sa), iildôgél (posedkáva), vagdalkozik (rúbáya-sa), zárogat (zatvárava), méreget (meráva), vagdal (sekáva), nyaldos (lízava) stb. 2. Mohuca forma (haló forma) kroz hal,hct, /íp.állhat (muože stát), ülhet (muoze sedéí) stb. 3. Caslotňemohúca (gyakorló-haló forma), kroz spojeňja predoslích dvoch forjem, kp. á ldogálhal (muože postával) ; äldôgélhel (muožesedávat). 41.. O prjostupníeli slovcsácli fre n d h a g y ó igókrôl). Prjeslupními slovesámi menujú sa tje, ktorje od običajních pravidjel skloňeňja sloyjes porjadních odstupujú, a síce: 1. Na samohlásku sa končjace korene sloyjes, privtelujú si prípinku v, kp. Jô (strjelat) lö-v-ök mesto löök; гг (plakat) rí-v -ок mesto ггок; ró (jezat, karhat) ro-v-ok mesto ro-ok. 2. Na sz sa končjace koreňe, to sz v neurčitom vistrkujú, a mesto ňeho koncovkinu ní spoluhlásku sdvojačujú, kp. visz (ňjest) yinni a ňje yiszni; lesz (bit) letmi a ňje Ieszni; tesz (robit) tenni a ňje teszni.
XL Daktorje prjestupnje slovesá. Koreň, Prítomní čas, Neúplne minulí -, Minulí 1 čas, 1j Určití, aluszik (spal) alszom aluyám aludtam alunni v. aludni, cselekszik (robit) cselek- cselek- cseleked- cselekedni, szem vém tem dicsekszik (chvá- dicsek- dicsek- dicse- dicsekednl. lit-sa) szem vém kedtem cskiiszik (prisa- esküszöin eskiivém eskiidtem esküdni. hat-sa) eszik (jest) eszem evém ettem enni. fekszik (ležat) fekszem fekvém fekiidtem feküdni. haragszik (hne- harag- haragvám haragud^ haragudni. vat-sa) szom tam hisz (verit) hiszek hivém hittem hinni. igyekszik (usilu- igyek- igyek- igyekez- igyekezni, yat-sa) szem vém tem iszik (pit) iszom i vám ittam inni. lesz (bit) leszek levék lettem lénni, megy (ist) megyek menék mentem menní. inenekszik (zp ro - m enek- m enek- m ene- menekedni, stit-sa, szem vém kedteín ujst) nyugszik (odpo nyug- nyugvám nyugod- nyugodni. čívat) szom tam tesz (z p ra teszek tevék tettem tenni, vit) vesz (kú pit) yeszek vevék vettem venni. visz (njest) viszek vivék vittem yinni stb. 45.. O ňeosobních slovesách (személytelen igékrol). Ňeosobnje slqvesá majú všetkje spuosobi a časi, ale len v tretej osobe, kp. I. II. alkonyodik (m rká) ľáj eso esik (dášt prší) illik hó esik (snah prší) kell hajnallik v. hajnalodik (svitá) kelletik hallik v. ballatszik (počut) látszik (bolí) (syedci-sa, slyší) (načim ) (treba) (vidí**, zdú-sa)
XLI I. harmatozik havazik v. havaz menydörög perm etezik v. permetez villámlik zeng az ég (rosa prsí) (snaží sa) (hrm í) (m rholí) (blíska-sa) (hrm í) lehet nines rémlik szabad van (m uož) (n jet) (zdá-sa) (slohodno) (je, jesto). i. Pozn. Pod druhím poetom viloženje neosobnje slovesá, muožu sa pomocou osobních ysemjen tak ako osobnje sklonuvat, kp. nekem fáj (mna bolí), neked fáj, neki fáj; nekünk látszik (nám sa vidí), nektek látszik, nekik látszik stb. v 2^Роъп. K e ll, leh et, v a n, tv/ífc, látszik 9 muožu sa ej ako osobuje sklonuvat, kp. kellek (načim so m ), kellesz, kell; látszom (zdám -sa), látszol, látszik stb. 3. Pozn. Pri va n, lehet, nines podstayník vždi s máji tělními príveskami sto jí, k p. van toll-am (mám p e ro ), a nje van toll nekem ; lehet kenyer^em ; nines pénz-em ) stb. * 4. Pozn. Neosobnuo sloyeso van tam sa v ilo ž í, k íe sa podstavník len prosto sám kladje, kp. van toll, van tollain; ak sa ale podstavník opisuje, tam sa síce pochop van-a rozum je, ale samuo van sa vinecháva, kp. ez ft toll kemény (ten brk je tvrdí J, m esto: ez a toll (van) kemény. v- V. Oddjel. Polož k if u lo ljá r ó k 46.. Položki (u slovákov predložki) zretelnejsje obmedzujú pochop slova alebo vípovede, a obzvlášt to u rčujú, v akej okolnosti a v akom potahu sa daktoruo raenjo nachodí. Položkami sa tuná preto volajú, že ňje ako v druhích rečach hned pred-,^hned za menom, ale vždi len za menom stoja položenje. Sú pak odvislje a neodvislje. 47.. Odvislje položki (függö névhatározók). Odvislje položki sa bezprostredne k menám pripojujú, a tak ako p rivesili mjen slúža, sú pak :
XLII kalap-ba (do klobúka) kert-be (do zahradě) kalap-ban (v klobúku) kert-ben stb. kalap-ból (z klobúka) kert-böl kalap-hoz (ku klobúku) kert-hez kalap-ig (po klobúk) kert-ig kalap-nál (pri klobúku) kert-nél kalap-pá (klobúkom) kert-té kalap-úl (za klobúk) kert-iil kalap-ért (pre klobúk) kert-ért kalap-on (na klobúku) kert-en kalap-ként (mesto klobúka) kert-ként kalap-ra (na klobúk) kert-re kaíap-rúi (0 klobúku) kert-röl kalap-tól (od klobúka) k e r t- tö I kalap-pal (sklobúkom) kert-tel (vel).. -j P zn Mená tjeto polo/ki aj množnom pocte prijímajú a potrebu-» ju, kp. kalapok-ért, kertek^ben stb. 2. Pozn. Tjeto polozki sa zyätšej čjastki aj s osobními príveskami spojujú, kp. ben-nem ben-ned ben-ne (vo mne v tebe v ňom); ról-am rolád ról-a (o mne o tebe o nom), len že sa todi predložkami stávajú, bo sa pred príveski kladú. Mesto rúl ro l, tól /67, búl bol kiadje sa aj r ú l r ü l, lú l tú ly búl búl, kp. h á z-ró l a h á z -r ú l slb. 4. Pozn. V a l, vel sa kiadje za samohláskami, kp. fá-val, tô-vel; za spoluhláskou ale to v vipadá a koncovná spoluhláska sa sdvojačí, kp. kalappal a nje kalap-val, ako to palóci dost nepríjemne hovorja. 48.. Ňeodvisljo polozki (ftiggetlen utóljárók). INeodvislími sa zovú preto, že sa bezprostredne k menám iiepriväzujú, ale sa len osebii za nimi kladú; sú pak nasledujúce : alá (poddač) körüi (okolo) alúl (niže) kôzé (medzi to) alatt (pod dačím) küzött (medzi tím) által, át (ces, kroz) közepett (u prostrjed) elébe (preč dač) mellett (pri) ewi (na pred, po predka) melldl (od) eldtt (pred dačím) miatt (pre) felé (k, n a stranu) megé, mdgé (za) (nad) megett, mögött (za)
folé (k, po nad) fölött (nad) gyanánt (mesto) hegyett (nad) heiyett v (mesto) iránt (o proti, na proti) megiil, moghl nélkul óta szerint u tá n végett XLIII (z poza) (bez) (od) (podlá) (za, potom) (pre). ftl-ú l ált-al bel-ül egy-iitt fel-til, föl-ül ľog-va, fog-yást 49.. Dvojpoložki (kcttos utóljárók). (niže) (ces) (znútra) (spolu) (nad) (za) in-nen (z tejto straní) kép-est (dla, podlá) kereszt-i'il (ces, krížom) kí-viil (zvonku) nézye (hladjac) túl (za) bázon alúl (niže domu) vizen által (ces vodu) kerten belül (znútra zahradí) velem egyiitt (spolu so mnou) tornyon fölül (po nad túren) kéznél fogva (za ruku) Dunán innen (z tejto stráni Dunaja) ahhoz képest (podlá toho) folyón keresztul (ces potok) ajtón kívul (zvonku dverí) arra nezve (na to hladjac) Tiszán túl (za Ťisou). Pozn. IVeodyislje- a dyojpoložki sa s osobními príveskami spojujú, hp, nélluil-em, nélkíil-ed, nélkiil-e; kíviil-em, kívíil-ed, kíviil-e. VI. Odďjel. Príslovki(igeltalározók, h atározókj. 50.. Príslovki sú t je cjastki reci, ktorje dáku činnost zretelnejsje obmedzujú a ohradzujú, hp. menni (ist) je Činnost celki neobmedzene vi~ slovená, ak ale príslovku messze (daleko) pridám, tak už lepšje rozumjem, kde ta činnost zmeruje. 51.. Poďeleňja príslovjek (igehatározók nemei). Príslovki sú podlá toho, ako čas, mjesto, prjestor atd. ohradzujú, yozličnje, a síce: í. Príslovki času (idút kií'ejezo határozók). o) Prítomnjeho, Ap. ma (dneska), most (terás), azonnai (prjam) stb.
XLIV b) Minulého, kp. tegnap (včera), tegnapeldtt (predvčerom, régen (dávno) stb. c) Budúceho, kp. hónap (zitra), jövöben (hudúcne). d) Neohradzenjeho času, kp. gyakran (často), megint (zase), ritkán (zrjedka), néha (dakodi) stb. c) Na mjesto, kp. oda (ta), máshova (inde), valahova (volakde) stb. 2. Príslovki mjestosti (helyet jelento határozók) : a) Na mjeste, kp. itt (tu), itten (tuto), ott (tam) stb. b) Z mjesta, kp. innen (ztato), onnan (ztadjal) stb. d) Ces mjesto, kp. át, által (ces), körösztül (krížom). 3. Príslovki p rj es tor a čas spoluv ohradzujúce (helyet és idôt határozók), kp. eddig (potjalto), addig (potjal), ekkoráig (dosjal), azután (potom) stb. 4. Príslovki kolkosti (mennyiséget határozók), kp. annyi (tolko), sokat (vela), keveset (málo) stb. 5. Príslovki jakovosti (minôséget határozúk): kp. júl (dobre), rosszúl (zle) stb. 6. Prísl. radu (rendet hat.), kp. elöször (po prvuo), azután (potom), végtére (napokon) stb. 7. Prísl. istenja (igenlést hat.),k p. igen (ano), igazán (naozaj, v pravde) stb. 8.'Prísl. zapjeranja (tagadást hat.), kp. nem (nje), soha (nikda), sehogysem (nijako). 9. Prísl. pítanja (kérdést hat.), kp. miért (prečo)? mit (čo)? stb. 10. Prísl. odpovedaňja (feleletet h at.), kp. azért (preto), azonnal (prjam, zaraz) stb. Sú ešte aj príslovki pripodobnenja, núkanja, pobídzanja, prisahanja a t. d. 52.. Od prídavních mjen pochádzajúce príslovki sa aj stupňujú, kp. széj^en (pekne), szebben (peknejšje), legszebben (najpeknejšje); júl (dobre), jobban (lepšje), legjobban (najlepšje); rosszúl (zle), rosszabbú! (horšje), legrosszabbúl (najhoršje); hidegen (zimno), hidegebben (zimnejšje v. zimšje), leghidegebben (najziinšje) stb. 53.. Slovječka át, be, el, föl, ki, le, ineg, össze, rá, szét, vissza stb. sú tjež príslovki, ktorje sa podlá toho ako sloh a ústroj reči vihladáva, hned na pred, hííed na zad slovesa kladú, kp. kell ki-menni, (treba y o u vinst), mennj-ki (id von) í
XLV VIL Odďjel. Spojki Ckö 56.. Spojki sú tje slovječka, ktorje jedno^ slevo s druhím a jednu vipoyed s druhou spojujú, a spolu aj ústroj reci uzretelnujú, kp. ak sa len povje : Pál Peter voit nállam, lahko bi sa rozumjet mohlo, že je ten Pál Péter jedna osoba; ak ale sa povje ; Péter és Pál volt nállam (Petor a Pavel bou u m na), uzretelňuje sa pochop, podlá ktorjeho Petor a Pavel sú dve osobi; alebo; tanuljunk dolgozzunk, az elveszett idö yissza nem jo, zretelnejšje bude vislovenuo, ak aj spojki doložím, takto: tanuljunk és dolgozzunk, inert az elveszett idö vissza nem jö (učme sa a robme, bo utratení cas sa nenavráti). 57.. Obicajne sa spojki len medzi slová a vípovede kladú, je ale aj taká prípadnost, kde sa oni i na predok vípovede kladú, kp. midon én elmentem, ö jölt el (ke<í som ja odisjeu, on prišjeu). v 58.. Podlá toho, ako spojki pomer a spojenost, prícini a vívodi, cas a víminki ukazujú, sú : 1. Prikladajúce (összekötok), kp. és (a, i), is (aj) stb. 2. Pripústajúce (engedök), kp. ugyan (síc), Iegyenbár (nachže, hoc aj) stb. 3. Príčinu y pletujúce (ok-adók), kp. mert (bo), bogy (že), mi- Velhogy (poňevádž) stb. 4. Víminkovje (foltéieles), kp. ha (ak), hogyha (kebi) stb. 5. Radviznacujúce (sorozók), kp. elöször (najprú), azután (potom) stb. 6. Naproti stavjace (visszatetszök), kp. külömben (ináce), ha mindjárt (hoc aj) stb. 7. Prajúce (óhajtók), kp. bárcsak (kebi len, bodaj) stb. 8. Zavjerajúce (záradékot jelentôk), kp. és igy (a tak), következöleg (nasledovne) stb. 9. Pripodobnuváce spojki (ôsszehasonlító kolszók), kp. mint (ako); valamint (hodas), miként (ako) stb.
XLVI VIII. Oddjel. Vikrikmki(indulalszókj. 59.. Vikríkniki pohnutost misii dokazujú, a sú nasledujúce: ach (ha)! bár (bodaj)! beh v. be (ej či)! bezzeg (ozaj)! csitt (pst)! ej, ejnye (hej)! hajh (och, hach)! hagyján (noženo)! hes (heš)! hú (hú)! jaj (beda)! lám (hla)! ne v. nessze (na)! netek v. nesztek (nate)! n i, nini (nini, Ialat)! nossza (nože)! ú v. óh (ach, ú)! rajta (no! ugyan (ozaj)! vajha (kebilen)! vajmi (?)! valljon v. vajjon (ozaj)!
'